Nem elmenekülni szeretnék a fájdalom elől.
Pusztán csak szeretném elnyomni magamban.Nem , nem elfogadni akarom , hanem elrejteni magamban.
"...könyörgöm ne menj el..."
Nem könyörgöm.Elmehetsz.Nekem örökké itt leszel.
Nem akarok mást szeretni.
Mostmár nem.
Elég szép volt, hogy azt mondhassam.
Köszönöm.
Lehet hogy megöregedve egy férfi mellett fényképeket fogok nézegetni.
Lehet hogy életemben leszek még boldog.
De soha nem lesz senki hozzád hasonló.
És ha valakinek mondom
még hogy szeretlek,
jegyezd meg hogy talán nem lesz olyan őszinte
mintha neked mondanám.
Hát akkor ennyi volt.
Felébredtem az álomból.
Jóreggelt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.