Elázott cigaretta csikkek a sárban, halk sikolyok az éjben. Ennyi maradt az éjszakából.Se lélek, se könny, se emlék, nincs tükör, sötét van.Nem látsz, nem látlak.Üres az utca.Holdfény ragyogja át a várost, melyben halkan valahol vér csorog, de olyan halk nesszel, hogy sosem hallja meg senki. Vér csorog a járdaszegély mellett, az esővel.Nincs holttest, nincs test, nincs semmi.

Egyszerű szavak:

nincs, semmi , baj.

Nincs.

Nincs semmi.

Baj?

Baj.

Léptek törik meg az esőcseppek ritmusos hullását, angyal érkezik, keresi az embert.
Nincs ember, csak a vére folyik a járdaszegély mellet.Nincs semmi.Az angyal nem adja fel tovább lépdel félre rúgva az elázott újságpapír maradványokat, nem repül, feltűnő lenne.

Öreg hölgy tekint rá a sötétből.
Ránéz, kezét nyújtja.
A hölgy megrázza a fejét.
Az angyal visszahúzza a kezét.

"Nincs baj?" kérdezi.
"Nincs baj." hangzik a válasz.

Az angyal tovább lépdel, az öreg hölgy rekedtesen utána kiált.
"Nincs semmi baj!"

Az angyal megkapja a választ , nincs kit keresnie.
Nincs semmi, semmi baj.

Hazatérhet, és a járdaszegély mellett csak csordogál a vér, az esővel, mert hát nincs semmi baj...