... A hiánya átjárta minden porcikám.Fulldokoltam, pedig tengernyi levegőm volt, ütemesen beszívtam, kifújtam.Mint egy cigaretta csikk az esős járdán, ami minden erejével küzd, aztán kialszik.Pórbáltam küzdeni, leheltem a nevét..Megforultam az ágyban, átkaroltam a bordáim, összehúzódtam.Nem tudtam aludni. Nem ment.

-Kel hogy itt legyél..-suttogtam inkább magamnak mint neki.

Tudtam, hogy szeret , hogy gondol rám, vagy is inkább reméltem..De valamiért nem ment az alvás, újból és újból az együtt töltött este pörgött az agyamban és bármennyire próbáltam, nem sikerült másra gondolnom.
Átöleltem egy plüssállatot még jobban összehúzódtam, betettem a headsetet a fülembe, bekapcsoltam egy lassú számot a telefonomon, és könnyek szöktek a szemembe.

-Tudom hogy itt lesz velem, nemsokára, és megnyugtat, és minden szép lesz.

Furcsa volt, hogy boldog voltam és szomorú egyszerre.

Őrült dolog ez a hiány..