Elindult egy úton , elengedte a szülő várost és a biztonságban tartó kezeket.-Az út végén vár valami, ami nem hagy nyugodni!-mondta és eldobott mindent.Makacsul , semmivel sem törődve útnak indult, hogy felkutassa, az érzelmeket , illatokat, színeket, amiket eddíg jelentéktelennek gondolt, talán azt sem tudta ,hogy léteznek.Aztán jött egy sugallat, mennie kell.Azok akik látszólag ismerték valóban nem ismerték.Kínozták.Megőrült közöttük, mindennap kínszenvedés volt.Elindult megkeresni azt a valamit ami várja.Nem félt, mégis reszketett, ismeretlen borzongás futott végig teste minden apó porcikáján a tudattól, hogy nem tudja mi vár rá.Az út elején egy csuklyás fehér szemű ember állította meg.
-Ki vagy?-kérdezte.
-Én a hit vagyok.-válaszolta a csuklyás.
-Ilyen kinézetben?Hamarabb gondolnám, hogy az ördög maga vagy.
A csuklyás halovány mosolyt ejtett a szája sarkában.
-Ha hiszel, ebben a kinézetben is el hiheted rólam, hogy nem az ördög vagyok.Menj tovább.-legyintett az alak és fejébe húzva a csuklyáját legörnyedt a földre.
A fiú tovább lépegetett.Pár óra után egy összevert, gyűlölettel telt szemű férfi térdelt fel az út porából.
-Ki vagy?-kérdezte a fiú.
-A szeretet.-válaszolta a férfi.
A fiú felnevetett és már vissza sem kérdezett otthagyta az összevert férfit.Tovább lépdelt.A messzi távolban megpillantott egy házat.Mire eljutott odáig, már nagyon fáradt volt betért hogy megpihenjen.
Kapott ágyat, jó puhát, ételt és vizet.Álmaiban megjelent az összevert és így szólt.
-Szeretni a lelket kell , s gyűlölni a testet, amely fogva tartja a lelket, rövid pórázon, megkínozva.Megkínoztam a testem, hogy lelkem szabad lehessen.De nem tudtam teljesen eldobni.
A fiú másnap elgondolkozott az álmán, és visszament a szeretethez.
A férfi félholtan feküdt a földön.
-Szeress!-kérlelte.
-Szeretlek.-válaszolta a fiú hátha csillapít a férfi fájdalmain.
-Akkor ölj meg!-csattant fel a szeretet.
-Nem ölhetem meg a szeretet.
-A szeretet nem, csak a börtönt amibe zárták.-mosolygott a férfi.
A fiú előkapott egy kést és a férfiba mélyesztette.Könnyek záporoztak az arcán.
Visszament a hithez, és így szólt.:
-Miben higgyek, ha semmim nincs egy véres késen kívül? Ha nem találom az utam, ha gyilkos vagyok?
A csuklyás leemelte a fejéről a csuklyát és tündéri szőke haj borult a vállára, angyali mosollyal.
-Nem gyilkos vagy. Hős.
Azzal eltűnt.
A fiú folytatta az útját, ami soha nem ért véget.Közben csak az emlegette;-nem gyilkos vagyok, hős!