Olyan sok a terv, olyan sok a program és mégis oly' kevés az idő és a tér... Mennék a barátaimhoz és ölelném őket minél szorosabban, hogy tudjam biztonságban van a barátságunk, és mert olyan rettentően hiányoznak.Alig látom őket , még is olyan sokat vagyok velük.Érti ezt valaki? Kicsúszik a kezemből az irányítás... és...csak...bámulok.Próbálok időt szakítani mindenre.De oly sok tervem porba hull...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.