Ma egy éve, hogy nincs barátom.Több szerelem is volt, de mindből rosszul jöttem ki.Én úgy érzem , a szerelmet nem nekem találták ki.Rájöttem , hogy talán nekem a barátaim a társaim.Ők azok akikkel el tudom képzelni az életem.Bennük bízom, és velük nevetek.Velük sírok ha fáj.Sok sok dolog kellet ahhoz , hogy megtaláljam őket ,de most együtt vagyunk, és boldog vagyok.Már nem érdekel többé hogy valaha valaki szépnek tart e majd, vagy hogy valaki valamikor szeretni fog e.Csak az érdekel ,hogy őket ne veszítsem el soha.Velük lehetek néha gyerek, mert nem várják el , hogy felnőtt legyek, de lehetek az aki vagyok, mert nem ítélik el.Soha nem éreztem még magam ilyen felszabadultnak, ilyen embernek.   Nekem eddíg saját világom volt és távol álltam a többi embertől.Menekültem minden elől, mégis büszke harcosként néztem farkasszemet a világgal.Két ember voltam azonos érzésekkel.Az egyik folyton megfelelni akart, a másik elbújni és egymaga lenni.Az egyik szeretetet akart, embereket maga köré.A másik gyűlölni akart és távol lenni mindentől.Az egyik szép akart lenni , vékony és gyönyörű, a másik már megszokta , hogy sosem lesz olyan mint a többiek.Most a kétszemélyiségem egybe olvadt.Hála nekik.Egész ember lehetek, abban a világban ahová valóban tartozom.Nem mondok le a szerelemről , de nem fogom akarattal keresni.Ha valaki valamikor nekem lett teremtve , majd eljön a megfelelő pillanatban.Addíg várok rá és élem az életem a barátaimmal.




Miion előkerült, és ennek őszintén örülök, nagyon aggódtam, de mostmár minden rendben.Köszönöm!


És skacok.Köszönöm a tegnap estét.