"Néha megállok az utcán, zsebembe nyúlok,
úgy érzem elvesztettem valamit.
Otthon fiókokat nyitogatok ki, leveleket olvasok,
régi ruhák zsebeit kutatom át.
Máskor rajtakapom magam , hogy felhívok
telefonon embereket, valamilyen ürüggyel
faggatom őket, másról beszélek.
Valamit elvesztettem.
Felébredek éjjel három felé, s egyszerre megértem:
az álmot vesztettem el! Nem az éjszaka álmát,
az alvás melléktermékét, azt a zagyva,
édes sületlenséget, amely a nap hulladékaiból
és eltemetett vágyaim gőzéből sűrűsödik tüneménnyé.
Hanem azt az álomszerű érzést, hogy a valóság
mögött van értelem, amelyet nem lehet szavakkal kifejezni.
Mi volt ez az álom? Miért fáj úgy, hogy nincs már?
Miért kutatok utána? Az ifjúság volt? Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy kiraboltak."