Mikor bekerültem a mostani osztályomba, sírtam és ordítani tudtam volna.
Hiányzott a régi osztályom és Bazsiii meg persze új közösség volt tele olyan emberekkel akik cseppet sem hasonlítanak rám.Féltem az elkövetkező egy évtől.Barbival már az osztályba kerülésem előtt megismerkedtem , majd az első pár napban Rebeka Anna és Móni is befogadott a szuper négyesbe.Így lett ebből mára szuper ötös.Teltek a napok és hónapok és egyre közelebb kerültek a szívemhez , míg az eddígi barátaim egyre távolabb.Ők megvígasztaltak hogyha sírtam és soha egy rossz szóval sem bántottak.Az osztály másik fele akkor még tabu volt a számomra.A fiúkkal nem beszéltem mert nem igen tartottuk szimpatikusnak egymást.Aztán még több idő telt el és mégtöbb és ez az osztály kezdett egyre többet jelenteni nekem.Aztán jött egy hétvége ami alatt világossá vált bennem hogy ha valaki is áll melettem ebben a világban azok ők. A fiúkat is megismertem egy másik oldalukról és ők is engem.Ma már nem úgy megyek be az iskolába mint egy helyre ahova mindenki utál járni, hanem mint a hely ahol megtaláltam az őszinte barátaim.Nehéz lesz őket elengedni, és nehéz lesz majd újra őj közösséget megszokni, de azt gondolom ez egy olyan szép és erős barátság , hogy iskolán kívül is tartani fog. Legalább is remélem.
Azokat az embereket akik eddíg körülöttem voltak egy-két kivétellel leszelektálom magamról ez persze nem jelenti azt hogy nem voltak fontosak nekem, talán csak azt jeleni hogy én nem voltam elég fontos nekik. Túl sok mindenre döbbentem rá.
Új ember lettem , új célokkal , új és végre őszinte barátokkal.
Köszönöm.