Annyira félek, hogy elveszítem. Hogy neki nem elég az én kezem.Erős vagyok , mindenki tudja, és most , most gyenge vagyok és védtelen.A könnyek az arcomon mintha vérből lennének ez az én szenvedésem.Vegyítve az övével. Ez már nem együtt érzés, ez az én harcom önmagammal és az érzéseimmel.Az egész lényemet odaadnám érte hogy boldog legyen.Feltárni a titkokat, kimondani a szavakat, elcsúszni a sárban és újra felállni.Egy zsákutca a testem amely csapdába ejti az érzéseimet, amiket magam sem értek. Az illúzióim valóra váltak azzal ,hogy megtaláltam akiről mindíg álmodtam.De megint ott áll a valóság, és harcol az álmaimmal.Kemény ellenfél.Legyőzhetetlen.Kegyetlen harcos akit csak a győzelem érdekel, és a nyomok és fádalom- amit minden lépése után maga mögött hagy-nem.Csak tapos előre és eltiporja a dédelgetett álmokat, a szerelmet...Megtalálni, és elveszteni...Beltörődni, hogy az ő könnyei másért esnek, és segíteni, hogy ne könnyezzen miközben a te könnyeid visítanak a fájdalomtól.De erősnek kell lenned hogy meg menthesd az életét. Hogy meg menthesd a te életed.