Mindíg a reményeimnek éltem, azt gondoltam a reményeim mindenen átsegíthetnek.Most is reméltem, hogy ha mindent megteszek, akkor majd jó leszek.De úgy érzem, hogy ez nem elég.
Nem akarok futni utána, nem akarom feladni a büszkeségem.
De egyszerűen muszály!
És mégsem ér semmit.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.