Vele akarok lenni.Átölelni és szorosan magamhoz húzni , fejem a mellkasára hajtani , csak egy röpke pillanatra.Jó barát volt, csak ennyi , előtte pedig alig több mint a többi ember, most pedig valami más.Beálltam a sorba.A sok áhítozó mögé.De félek bevallani neki és talán magamnak is.Elakarom rejteni azt amit érzek , de mégis célzok rá hogy tudja.Akarom hogy tudja, de nem szeretném bevallani magamnak.Vajon egyszer majd érzi ugyanazt amit én most?Vajon valaha egyszer fog engem valaki úgy szeretni ahogy én őket?
Ha tisztázódnak a gondolataim talán kifejtem bővebben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.